Hugonnai Vilma élettörténete
Az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma 1847. szeptember 30-án született Nagytétényben. Apja szentgyörgyi gróf Hugonnai Kálmán, anyja tomesti Pánczély Riza. Vilma a családban az ötödik gyerek. 
Alapismeretekre házi tanító tanította. Édesanyja látva lánya nagy könyvszeretetét, többször bíztatta: „Tanulj, hogy boldog légy!” De segíteni, utat mutatni lányának nem tudott, mert korán tbc-ben elhunyt. 4 évet töltött Pesten a Prebstel Mária leánynevelő intézetben. Később görög-latin nyelvet és tudományos tárgyakat tanult. 1865-ben, 18 éves korában ment férjhez Szilassy György földbirtokoshoz. Egy gyermekük született. Pándon a Szilassy család könyvtárának természettudományos könyveit olvasta szívesen. Számára a család, a gyermeknevelés elsőrendű hivatás, de nem egyedüli. Orvos akart lenni.
Magyarországon ekkoriban a nők nem járhattak egyetemre. Újsághirdetésből tudta meg, hogy a zürichi egyetem orvosi fakultásán tanulhatnak külföldiek és nőket is képeznek. Családi ékszereiből finanszírozta 1872-ben kezdődő tanulmányait. Disszertációja címe: „Das erste Hundert Croupoperations in Zürich”. Az egyetem elvégzése után a zürichi klinikán másfél évet dolgozott.
1879-ben hazatért. Diplomáját Magyarországon nem ismerték el hivatalosan, csak bábaasszonyként dolgozhatott. Hugonnai Vilma úgy érezte, megalázták, nem a grófnőt „mert a születési cím alárendelt előttem, de mint tudornő, mely címet hazám sem vonhat meg tőlem, habár megvonhatja a jogokat, melyek az itt előírt szigorlatok letétele után velejárnak.” Ismeretterjesztő előadásokat tartott. Egyik alapítója volt az Országos Nőképző Egyesületnek, ahol ingyen oktatott egészségtant, gyermekgondozást, betegápolást. Egy ideig az ő vezetése alatt működött a Magyar Bábák Egyesülete.
1884-ben, 42 éves korában törvényesen elválik Szilassy Györgytől. Második 1887-ben kötött házasságából 1888-ban született Vilma lányuk. Férje Wartha Vince, műegyetemi tanár, vegyész-akadémikus. Ez a házasság már sikeres. Mindketten rajonganak a tudományért. Támogatta munkáját. Késő este is elkísérte betegeihez nagyra becsült asszonyát.
Könyveket, cikkeket írt, többek között „A ragadós betegségekről és azok ellen való védekezésről”. A nők képzéséért szállt síkra, amikor „A nőmozgalom Magyarországon” című tanulmányát publikálta. 1895-ben a király elhatározásaként engedélyezték, hogy nők is látogathassák az egyetemi előadásokat orvosi, gyógyszerészi és bölcsészeti fakultáson.
Újból kérvényezte diplomájának elfogadását, de ismét vizsgáznia kellett. Vilma ugyanolyan örömmel vetette magát a tanulásba, mint az egyetemi éveiben. Kitűnőre vizsgázott mindenből. Az avatásra 1897. május 14-én került sor. Egyetlen nő volt a rengeteg felavatandó diák között, de a padokban már ott ültek az első- és másodéves diáklányok is. „Örülök, hogy a grófnő az első magyar orvosnő, de ugyebár praktizálni fog, mert a tudománynak csak akkor van becse, ha azt értékesítik.” Ezek Ferencz József szavai.
Hivatalosan 50 évesen kezdhette meg orvosi munkáját, több mint húsz évvel a diploma megszerzése után. 1907-ben jelent meg „A nő mint háziorvos” című fordítása.
Magánélete azonban tragikusan alakult; 1908-ban elvesztette lányát tbc-ben, férje pedig Parkinson-kórban meghalt. Wartha Vince halála utáni időkből alig tudunk valamit életéről.
1914-ben, 67 évesen elvégezte a hadisebészeti tanfolyamot. 14 településen létesített betegápolói állomásokat, ahol 84 magyar okleveles doktornő, valamint rengeteg nővér dolgozott. Orvosi munkáját 1915-ben hadiékítményes II. osztályú érdemjellel tüntették ki.
1922. március 25-én szívszélhűdésben halt meg. Katona Ibolya így méltatta munkásságát: „Nem vitte előre új elmélet, tudományos módszerek feltalálásával az orvostudományt, de az a sok idő, amit egészségügyi felvilágosító előadásokkal üzemekben, műhelyekben töltött, történelmi értékű dokumentumai annak, hogy mint gyakorló orvos felismerte: egy nép egészségügyi kultúrája csak úgy emelkedhet, ha az egészségügyi ismereteket széles körben terjesztik. Hugonnai Vilma ennek az eszmének bátor előharcosa volt.